Elrugaszkodtam. Idelent kevés a levegő, a nyomás nagy, de az utazás még így is megéri.
Az életben biztosan nem sok véletlen van, de hogy tizenévesen búvárkodtam, azzal a sorsnak, Istennek célja volt. Milyen szerencse, hogy ismerem a mellkast vaspántba szorító nyomást, és tudom, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet levegőt venni, amíg újra vissza nem talál az ember a felszínre.
A levegőmegvonás, az apnoe, felszabadító, a léttől elszabadító érzés, mely módosult tudatállapotot teremt az agyban. A mélység megtapasztalása, majd a kivezető út felfedezése pedig semmihez nem fogható élmény az életben.
Guillaume Nery nekem példaképem.
Néha a mélységet kell érintenünk, hogy a felszinre rugaszkodhassunk ismét... Gyere fel minél hamarabb!
VálaszTörlés